sárgák

Alant felnőtt életem második festménye (azért mondom így, mivel utolsó festéssel kapcsolatos emlékeim alsótagozatra tehetők, nem mintha ez bárkit is érdekelne). Az első egy félkész, arcnélküli ember, ami még befejezésre vár.

Szóval itt egy kupac másolt-kínai.
Mentségemre legyen szólva, hogy az alapul szolgáló kép olyan pici volt, hogy a figurák jobbára tippek. A színekre nincs mentség.

Vagy az én képfeltöltő-tehetségem szegényes, vagy ez a blogger.com mindent ennyire szeret annál is butábban visszaadni, mint amilyennek az megteremtődé.