travi

Utoljára próbálkoztam meg az önarcképpel. Az elsőt a párom tépte szét, a második egy amőbába oltott dömper lett, ez a harmadik egy borostás transzvesztita, de már nagyon unom.
Az orkán erejű, egyéb témákban érintett ihletet jóideje visszafogja az önarckép-festési kötelezettség béklyója.

Az alapul szolgáló kép a legendásan rossz prágai kirándulás során készült, és egy cinikusan elhúzott szájat hivatott megörökíteni. Ez a képen természetesen nem jön át. Ittvan:

mamzi

Az órai mamzimodell.

Tökéletes példája annak, hogy másfél óra alatt nem lehet csodát tenni, nemhogy befejezni.
Szegényke arcán még a festék is folyásnak indult.
A blúzára pedig nem jutottak csillagok, pedig eredetileg voltak neki, sok-sok színes.
Nomindegy. Őaz.

göndör

Ő pedig a második, egy kissé pajkos-kancsalra sikerült arab terrorista.

sárgák

Alant felnőtt életem második festménye (azért mondom így, mivel utolsó festéssel kapcsolatos emlékeim alsótagozatra tehetők, nem mintha ez bárkit is érdekelne). Az első egy félkész, arcnélküli ember, ami még befejezésre vár.

Szóval itt egy kupac másolt-kínai.
Mentségemre legyen szólva, hogy az alapul szolgáló kép olyan pici volt, hogy a figurák jobbára tippek. A színekre nincs mentség.

Vagy az én képfeltöltő-tehetségem szegényes, vagy ez a blogger.com mindent ennyire szeret annál is butábban visszaadni, mint amilyennek az megteremtődé.

Purpose

Soha nem festettem, és ez meg is látszik.
Mivel azonban a kurzus és rosszízlés úgykívánja, ide pakolászom mázolmányaimat, és lehet - ha már így megnyitott a bazár - a többi művet is.
A hibákból csak tanulni lehet. Az pedig itt lesz bőven.