for fun

Ez pedig egy rendkívüli kiadás lészen, ugyanis az alábbi képek nem iskolai feladatok.
Bevallom, olyannyira megkedveltem a festegetést, hogy két személyt is megbüntettem újonnan bimbódzó hobbim termékeivel karácsonykor.
A cégnél eleve feltétel volt a handmade ajándék, így elég kézenfekvő volt az ötlet, hogy noakkor föstök az általam kihúzott illetőnek.
Mivel - akárcsak én - ő elég friss a cégnél, rövid nyomozás kellett ahhoz is, hogy megtudjam: nagyon szereti a cicákat. Ezen a ponton kicsit még gondolkodni kellett, mivel egy fotorealisztikusan lefestett macskánál kevés giccsesebb dolgot tudok elképzelni, így szokás szerint a gyogyó útját választottam. Eredmény:

Egyetlen kitartó rajongóm, Kálmán végül úgy döntött, nővérééknek, illetve leginkább pici kétéves lányuknak is jó ötlet lenne valamit pingálni, hátha van merszük kitenni a gyerekszobába.
A téma is az ő választása. A tartalom és értelem keresése hasztalan, a kép ugyanis szinte tökéletesen koncepciótlan. A kacskaringós motívum, mint személyes fétis mindenképp helyet kellett kapjon, illetve további cél a sok vidám szín felhordása volt. Ezen a fakó fotón természetesen ez nem látszik, mivel a többihez hasonlóan ezt sem sikerült normálisan megörökíteni, és még abból is le kellett nyesni, hogy ne keretezze oldalt a foltos asztalterítő.
Most, hogy mindenki adrenalintúltengést kapott ettől a vérpezsdítő felvezetőtől, elcsendesedem és mutatom is inkább a képet:

Az ünnepek, illetve a szabadságom alatt az időm és energiám ennyiben ki is merült, szóval csak a házifeladatok maradtak el, de ne csüggedjen senki, őrületes portré-másolattal készülök hamarosan, jíhá.

travi

Utoljára próbálkoztam meg az önarcképpel. Az elsőt a párom tépte szét, a második egy amőbába oltott dömper lett, ez a harmadik egy borostás transzvesztita, de már nagyon unom.
Az orkán erejű, egyéb témákban érintett ihletet jóideje visszafogja az önarckép-festési kötelezettség béklyója.

Az alapul szolgáló kép a legendásan rossz prágai kirándulás során készült, és egy cinikusan elhúzott szájat hivatott megörökíteni. Ez a képen természetesen nem jön át. Ittvan:

mamzi

Az órai mamzimodell.

Tökéletes példája annak, hogy másfél óra alatt nem lehet csodát tenni, nemhogy befejezni.
Szegényke arcán még a festék is folyásnak indult.
A blúzára pedig nem jutottak csillagok, pedig eredetileg voltak neki, sok-sok színes.
Nomindegy. Őaz.

göndör

Ő pedig a második, egy kissé pajkos-kancsalra sikerült arab terrorista.

sárgák

Alant felnőtt életem második festménye (azért mondom így, mivel utolsó festéssel kapcsolatos emlékeim alsótagozatra tehetők, nem mintha ez bárkit is érdekelne). Az első egy félkész, arcnélküli ember, ami még befejezésre vár.

Szóval itt egy kupac másolt-kínai.
Mentségemre legyen szólva, hogy az alapul szolgáló kép olyan pici volt, hogy a figurák jobbára tippek. A színekre nincs mentség.

Vagy az én képfeltöltő-tehetségem szegényes, vagy ez a blogger.com mindent ennyire szeret annál is butábban visszaadni, mint amilyennek az megteremtődé.

Purpose

Soha nem festettem, és ez meg is látszik.
Mivel azonban a kurzus és rosszízlés úgykívánja, ide pakolászom mázolmányaimat, és lehet - ha már így megnyitott a bazár - a többi művet is.
A hibákból csak tanulni lehet. Az pedig itt lesz bőven.