Ez pedig egy rendkívüli kiadás lészen, ugyanis az alábbi képek nem iskolai feladatok.
Bevallom, olyannyira megkedveltem a festegetést, hogy két személyt is megbüntettem újonnan bimbódzó hobbim termékeivel karácsonykor.
A cégnél eleve feltétel volt a handmade ajándék, így elég kézenfekvő volt az ötlet, hogy noakkor föstök az általam kihúzott illetőnek.
Mivel - akárcsak én - ő elég friss a cégnél, rövid nyomozás kellett ahhoz is, hogy megtudjam: nagyon szereti a cicákat. Ezen a ponton kicsit még gondolkodni kellett, mivel egy fotorealisztikusan lefestett macskánál kevés giccsesebb dolgot tudok elképzelni, így szokás szerint a gyogyó útját választottam. Eredmény:
Bevallom, olyannyira megkedveltem a festegetést, hogy két személyt is megbüntettem újonnan bimbódzó hobbim termékeivel karácsonykor.
A cégnél eleve feltétel volt a handmade ajándék, így elég kézenfekvő volt az ötlet, hogy noakkor föstök az általam kihúzott illetőnek.
Mivel - akárcsak én - ő elég friss a cégnél, rövid nyomozás kellett ahhoz is, hogy megtudjam: nagyon szereti a cicákat. Ezen a ponton kicsit még gondolkodni kellett, mivel egy fotorealisztikusan lefestett macskánál kevés giccsesebb dolgot tudok elképzelni, így szokás szerint a gyogyó útját választottam. Eredmény:
A téma is az ő választása. A tartalom és értelem keresése hasztalan, a kép ugyanis szinte tökéletesen koncepciótlan. A kacskaringós motívum, mint személyes fétis mindenképp helyet kellett kapjon, illetve további cél a sok vidám szín felhordása volt. Ezen a fakó fotón természetesen ez nem látszik, mivel a többihez hasonlóan ezt sem sikerült normálisan megörökíteni, és még abból is le kellett nyesni, hogy ne keretezze oldalt a foltos asztalterítő.
Most, hogy mindenki adrenalintúltengést kapott ettől a vérpezsdítő felvezetőtől, elcsendesedem és mutatom is inkább a képet: